Szekszárdi Kékfrankos

A szőlő DNS-profilja alapján megállapították, hogy a kékfrankos megegyezik az osztrák blaufränkischsel, valamint a Horvátországban honos borgonja nevű fajtával. A fajta egyik szülője a gouais blanc (ami a gamay noir szülője is), így kötődik a burgundi stílushoz. A származási területe ugyanakkor nem Franciaország, hanem a dalmát–magyar–osztrák részek, habár a pontos lehatárolás nem ismert.

A kékfrankosnál is fontos kérdés a klónkutatás, ma egyre nagyobb figyelem hárul a legmegfelelőbb klónok kiválasztására. Kiemelt szempontnak számít, hogy a klímaváltozás kihívásait ellensúlyozni tudjuk, és egy magas minőségű bor legyen a végeredmény.

A fajta jól közvetíti a dűlőket, a talaj- és a területi adottságokat. A szőlő karaktere a talajadottságoktól függően változik, a különböző agyag-, lösz- és mésztartalom erősen befolyásolja azt. A borvidéken belül 5-30% között van a meszes talajú területek aránya, így az alany szempontjából is fontos, hogy szükség esetén mésztűrő legyen. Nem véletlen, hogy míg korábban inkább hordóválogatásokat készítettek a kékfrankosból a magasabb árkategóriában a borvidéken, mostanra a dűlőszelektált tételek is egyre nagyobb figyelmet kapnak.

A kékfrankos hálás, megbízható, minden évben nagy biztonsággal készíthető bor belőle. Közepesen érzékeny a lisztharmatra, és vastag héja miatt „őszálló”, nem viseli meg az eső, a pára, botritiszesedésre nem hajlamos. Forró években veszít az egyedi karakteréből, a mérsékelt évjáratokban adja a legmagasabb minőséget, ekkor mutatja meg, hogy igazán mit tud a fajta. A kékfrankosnak jó a savmegtartó képessége, még a melegebb dűlőkben is.

A borvidék szinte minden bortípusában megjelenik, a rozétól kezdve a silleren át a könnyű és a komoly vörösekig, és természetesen a szekszárdi bikavér alapját is ez a fajta jelenti. Szépen kiegészíti a világfajtákat, ezért egyre többen házasítják cabernet sauvignon és merlot mellé akkor is, ha nem bikavérről van szó, hiszen a kékfrankos élénk savai és mértéktartó alkoholtartalma jól kiegészíti a nagyobb testű házasításokat, és kellő élénkséget, korábbi fogyaszthatóságot eredményez. Ha hordóról beszélünk, jobban szereti a kevesebb fát, a nagyobb és a használt hordókat, kivételes évjáratokban ugyanakkor előfordul, hogy a kishordós érlelés is jól áll neki.

Top tételei palackban gyorsabban fejlődnek, mint a világfajták; prémium borai három-öt év alatt elérhetik a csúcsot, és élénk savai miatt jó az eltarthatósága. Szerencsére nemzetközileg is egyre elismertebb fajta, a külföldi versenyeken jól teljesítenek a belőle készített borok, és eladhatóság szempontjából is egyre keresettebbek. Jól iható alapborként is nő a népszerűsége a fogyasztók körében.

A kékfrankosban a fekete és a piros cseresznye, a meggy, az ibolya és a fekete bors aromái dominálnak. Könnyen ellensúlyozza a zsírosabb ételeket, így remekül illik kacsa mellé, de káposztás ételekhez és céklához is kínálhatjuk.